Az EU kialakulása alapvetően a második világháborúhoz köthető. Alapvető célja volt az európai államoknak, hogy hasonló vérontás ne fordulhasson elő a jövőben. 1946. szeptember 19-én mondta el Winston Churchill híres züirchi beszédét, melyben egy Európai Egyesült Államok nevű szervezetet vizionált az USA mintájára. Viszont közbeszólt a hidegháború, így Európa is kettészakadt a szovjet hódítások következtében. Részben Churchill beszédének, részben pedig a kialakult hidegháborúnak köszönhető, hogy 1949. május 5-én létrehozták az Európa Tanácsot. Ezt a londoni szerződés deklarálta. Az alapítók közé tartoztak: Belgium, Hollandia, Luxemburg, Dánia, Franciaország, Írország, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország, Svédország. A szervezet alapvetően csak kormányközi alapon működő, korlátozott hatáskörrel rendelkező szervezet lett.
Következő markáns lépés 1950. május 9., amikor Robert Schuman francia külügyminiszter egy tervet terjeszt elő, amely segítségével mélyíthető az integráció. Ez volt az ún. Schumann-terv, amelyből részesülhettek volna a szovjet blokkhoz tartozó országok, így Magyarország is, de ezt Sztálin megtiltotta. Így csak a "nyugati" országok részesülhettek a támogatásból, amely így közelebb hozta egymáshoz az államokat.
1951. április 18-án hat ország alá is írja a Schuman-tervről szóló szerződést. A terv lényege, hogy az aláíró országok közös irányítás alá veszik a szén- és acéltermelésüket. Az aláíró országok: Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország, Olaszország. A szerződés egyúttal deklarálja az Európai Szén- és Acélközösség (Montánunió) létrejöttét.
Ezután hat évvel, 1957. március 25-én nagy lépést tesznek az országok. Aláírják a Római Szerződést, így létrejön az Európai Gazdasági Közösség (EGK), azaz a Közös Piac. Ekkor születik meg az egyik legfőbb EU-s elv, az országok közötti, áruk és szolgáltatások, illetve a munkaerő szabad áramlásának elve. A Közös Piacot hat állam alkotta meg, ezek Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) és Olaszország.
Ekkor jön létre egyúttal az Európai Atomenergia Közösség, röviden az EURATOM is. A közösség célja az atomenergia békés célú felhasználása és az atomenergia-ipar fejlesztése.
Az együttműködés folyamatos koordinálása kedvéért létrehoztak egy kilencfős bizottságot, mely Brüsszelben az EGK-t vezette. Ez az Európai Bizottság őse. Mindhárom szervezetnek közös parlamenti együttműködési fórumot is létrehoztak, megalapozva az Európai Parlament későbbi működését. Az EGK-tagországok eldöntötték, hogy fokozatosan leépítik a vámokat, és egységesítik a kereskedelmi szabályaikat.
1960. január 4-én jön létre az Európai Szabadkereskedelmi Társulás, az EFTA. A szervezet alternatíva akart lenni azoknak az országoknak, amelyek nem kívántak csatlakozni az EGK-hoz. Alapító tagjai: Ausztria, Dánia, Nagy-Britannia, Norvégia, Portugália, Svájc és Svédország. Az EFTA az EGK-val ellentétben a szabadkereskedelmet csak az ipari termékekre, azaz a mezőgazdasági termékekre nem akarta kiterjeszteni, így az 1966-ra befejeződő vámleépítés mezőgazdasági termékekre nem vonatkozott, viszont az államok köthettek különmegállapodásokat.
1962. július 30-án jelenik meg az első közös agrárpolitikára való törekvés jele. Lényege, hogy a Közös Piac tagjai közös ellenőrzés alá helyeik élelmiszer-termelésüket. Így a gazdák azonos árat kapnak terményeikért mindegyik államban. Ennek későbbi következménye lett, hogy az ágazatban túltermelés alakult ki.
Ugyanebben az évben intézményesül mai nevén az Európai Parlament, ahová kezdetben a tagállamok parlamentjei delegálták a képviselőket.
1967-ben a három közösség összeolvad egy nagy közösséggé, így alakul ki az Európai Gazdasági Közösség (EGK) avagy a Közös Piac. Magyarul a másik két szervezetet beintegrálták az EGK-ba. A gyakorlatban is létrejön az 1965-ben megszületett Miniszterek Tanácsa (a későbbi Európai Unió Tanácsa), illetve az Európai Bizottság is.
1968. július 1-én egy fontos gazdasági lépésre szánja el magát a már fent említett hat ország: eltörlik egymással szemben a behozott áruk után fizetendő vámot. Ezzel egyidejűleg azonos mértékű vámot szabnak ki a közösségen kívül lévő országok termékeire. Ezt hívják közkeletűen vámuniónak.
1972. április 24-én történik meg az első közös pénzügyi intézkedés. Bevezetik az úgynevezett "valutakígyó" rendszert, melynek lényege, hogy a tagállamok a pénznemeik közötti árfolyamingadozást 2,25%-ban maximalizálják. Ez az első lépés a közös európai pénz, az euró megteremtése felé.
1973. január 1-jén keződik meg a közösség bővítése. A többször is megvétózott Nagy-Britannia immáron az EGK tagállamává váli Dánia és Írország mellett. Szükséges megjegyezni, hogy Norvégia is majdnem bekerült, de a csatlakozásról kiírt népszavazáson a norvégok úgy döntöttek, hogy nem kívánnak a közösség részévé válni.
1974-ben megszületik a ma is létező Európai Tanács, melynek tagjai a tagállamok mindenkori állam- és kormányfői. Ugyanebben az évben létrehozzák az Európai Regionális Fejlesztési Alapot. Az alap célja az utak és távközlési hálózatok javítására, beruházások ösztönzésére és munkahelyteremtésre fordítandó források átcsoportosítása a gazdagabb térségekből a szegényebb térségekbe.
1979-ben létrejön a virtuális, európai fizetőeszköz, az Európai Valutaegység, azaz az ecu. A valutaegység sosem létezett pénz formában (sem papír, sem érme), csupán azzal a céllal született, hogy a tagállamok közti valutaingadozás csökkenjen, illetve, hogy a tagállamok a köztük lévő ügyleteket egy adott mércében tudják elszámolni.
1979 fontos év még, mivel ekkor lehet először választani. Méghozzá képviselőket az Európai Parlamentbe. Június 7-10.ig zajlanak az első EP-választások. Ezután a képviselők páneurópai csoportokba, frakciókba tömörültek, nem nemzeti küldöttségekbe, mint ezelőtt.
1981. január 1-én az EGK tíz tagúvá válik, hiszen Görögország is teljes jogú tagjává válik a szervezetnek.
1984. február 28-án indul útnak az Espirit nevű program, amely az első, átfogó mértékű kutatási és fejlesztési (K+F) program. A program célja az eddigi pozíció megőrzése, és annak javítása a K+F-szektorban.
1985-ben döntés születik arról, hogy hét év múlva, 1992-ben új alapokra helyezik a közösséget. A majdani szerződés deklarált célja a belső piacok teljes felszabadítása és a központi közösségi szervezetek hatalmának megerősítése. Gyakorlatilag a következő hét évben kell átreformálni az EGK-t EU-vá.
1986. január 1-jén újabb bővítésre kerül sor Spanyolország és Portugália csatlakozásával. Így az EGK már tizenkét tagállammal rendelkezik.
Még ez év február 17-én megszületik az Egységes Európai Okmány, amely a még fennmaradt nemzeti, kereskedelmi akadályokat deklarált felszámolni. A program hat évre terjed ki, ez idő alatt minden tagállamnak le kell bontania az egymás közötti szabadkereskedelem útjába álló különféle gátakat. Emellett az Okmány tartalmazza azt is, hogy az EGK hatásköre nagyobb lesz a környzetvédelem területén, illetve az EP-nek nagyobb hatásköröket ad.
Szintén 1986 termése, hogy az EGK-nak immáron van saját himnusza és zászlója is. A himnusz Beethove Örömódája lett, a zászló pedig kék alapon körbe rendezett sárga csillagok, amelyek a tagállamokat szimbolizálják.
1987. június 15-én indul be a híres Erasmus-program. A program célja, hogy támogassa azokat a felsőoktatásban részt vevő hallgatókat, akik legfeljebb egy évig egy másik európai országban akarnak tanulni.
1989-ben döntés születik a tagállamok állam- és kormányfői által arról, hogy elkötelezik magukat a közös valuta megteremtése, annak bevezetése, illetve az Európai Központi Bank (EKB) felállítása mellett.
1990-ben jön létre az ún. Schengeni Egyezmény, amelynek lényege, hogy a tagállamok közötti határellenőrzés megszűnik, a külső határokon pedig egységes határvédelmi rendszert állítanak fel. Így nem lesz szükség útlevélre a Közösségen belül. Az egyezmény öt év múlva lép hatályba.
Egyúttal a berlini fal leomlásának következtében az egykori NDK is csatlakozik az EGK-hoz ez év októberében. Így név szerint új tagja van a Közösségnek: Németország.
1992. február 7-én aláírják a maastrichti szerződést, mely 1993. november 1-jén lép életbe. A szerződés lényege, hogy lefekteti a közös kül- és biztonságpolitika elveit, szabályozza a bel- és igazságügy területén a szorosabb együttműködés kereteit, illetve egyértelmű szabályokat tartalmaz a leendő közös valutára vonatkozóan. A szerződés egyik leglényegesebb eleme, hogy az EGK-t átnevezik Európai Unióvá, EU-vá.
1993-ra megszűnnek az EU-n belül a tagországok közti kereskedelmi korlátok, így létrejön az ún. Egységes Piac. Megvalósul a négy szabadság: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad áramlása. Ez évben egyébként újra elkötelezték magukat a tagállamok vezetői a közös valuta bevezetése mellett.
1994-ben a norvégok ismét szavazhatnak az EU-tagságról, ellenben ekkor is elutasítják a csatlakozási kísérletet.
1995. január 1-jén csatlakozik az EU-hoz Ausztria, Finnország és Svédország. Az EU 15 tagúvá duzzadt, gyakorlatilag lefedve Nyugat-Európát.
Ez év március 26-én lép életbe a már említett Schengeni Egyezmény. Az Egyezményhez csatlakozott országok között megszűnt a határellenőrzés - Belgiumban, Franciaországban, Hollandiában, Luxemburgban, Németországban, Portugáliában és Spanyolországban.
1997. június 17-én Amszterdamban tovább bővítették a tagállamok az együttműködés kereteit. Egységesítették a menekültügyet, a foglalkoztatáspolitikát és a szociális törvények egy részét. Az Európa Parlament jogkörét kibővítették: a szervezet azóta egyszerű többséggel elfogadhat olyan szabályokat is, amelyekben korábban az egyes tagországoknak vétójoguk volt. Az Amszterdami Szerződésben foglaltak 1999-ben léptek hatályba.
Ez év december 13-án Az EU vezetői megállapodnak arról, hogy csatlakozási tárgyalásokat indítanak tíz közép- és kelet-európai országgal: Bulgáriával, Csehországgal, Észtországgal, Lengyelországgal, Lettországgal, Litvániával, Magyarországgal, Romániával, Szlovákiával és Szlovéniával. A csoporthoz hozzáveszik a két földközi-tengeri szigetet, Ciprust és Máltát is.
1999. január 1-jén bevezetik 11 tagállamban a közös, európai fizetőeszközt, melynek neve euró. A kimaradt országok: Görögország (2001-ben átveszi), Dánia, Svédország és Nagy-Britannia. Az euró megfogható formában csak 2002-től kerül a tagállamok polgárainak pénztárcájába, addig csak számlapénzként funkcionál. Ezzel megvalósult a valutaunió.
2001. február 26-án írták alá a nizzai szerződést. A Szerződés nem arra törekedett, hogy újabb területeket vonjon be az integrációba és újabb hatásköröket utaljon az unió szintjére, hanem gyorsabb döntéshozatalt kívánt lehetővé tenni, biztosítani akarta az EU hatékony működését a tagállamok számának nagyarányú növekedését követően is. A szerződés rögzítette, hogy a majdan 27 tagú Európai Unióban a fő szervekben az egyes országoknak hány tagja, milyen súlya lesz. Habár több tekintetben elmaradt a várakozásoktól, vitathatatlan jelentőségű abban a tekintetben, hogy hatályba lépését követően lehetővé tette az Európai Unió keleti irányú bővítését, amely egy új dimenziójú unió képét vetítette elõ.
2002. január 1-jén az eurozóna tagjai (12 tag) elbúcsúznak nemzeti valtájuktól, és áttérnek kézzel foghatóan is az euróra. A bankjegyek minden országban azonosak, míg az érméken az értéket jelölő oldal egységes, a hátoldalon pedig valamilyen nemzeti jelkép látható.
2003. március 31-én megszületi a döntés arról, hogy 2010-ig az EU kialakítja a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget, és az ezzel járó előnyöket biztosítja valamennyi állampolgára számára.
2004. május 1-jén csatlakozik nyolc közép-kelet-európai ország az Unióhoz, köztük Magyarország is. Az Unió gy 25 tagállamból áll. A további bővítések során tagjelölti státuszban marad Románia, Bulgáris és Törökország.
Ez év október 29-én a 25 tagállam aláírja az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést. Az Alkotmányszerződés célja a huszonöt, később még több tagországot számláló EU-n belül a demokratikus döntéshozatal és irányítás egyszerűsítése, illetve korszerűsítése. Emellett egy új tisztség, az európai külügyminiszteri poszt létrehozását is tartalmazza. Az Alkotmányszerződés hatálybalépéséhez azt mind a huszonöt országnak meg kell erősítenie. Ellenben a franciaországi és hollandiai népszavazésokon elutasították az Alkotmányszerződést, így az nem tudott életbe lépni a tervezett időpontban, 2006. november 1-jén.
2007. január 1-jén elnyeri mai formáját az Unió, hiszen csatlakozott Románia és Bulgária is. Így 27 ország él egymás mellett egy közösségben.
December 13-án aláírják a Lisszabboni Szerződést, amely az eddigi szerződéseket módosítja. A Szerződés célja, hogy demokratikusabbá, hatékonyabbá és átláthatóbbá tegye az EU-t, ezáltal biztosítva, hogy az Unió képes legyen megbirkózni az olyan globális kihívásokkal, mint az éghajlatváltozás, a biztonság és a fenntartható fejlődés. A Szerződés a mind a 27 tagállam általi ratifikálást követően léphet hatályba. Erre valószínűleg a 2009-ben esedékes EP-választások előtt sor kerülhet.
Itt tartunk most, érdeklődve várjuk a jövő eseményeit!
